Milyen szabványok és módszerek vonatkoznak a hidraulikus öntvények légtömörségének vagy nyomásállóságának vizsgálatára

Hidraulikus mechanikus öntvények szeleptestek, szivattyúházak és hengerhengerek, a hidraulikus rendszerek alapvető alkotóelemei. Összetett belső áramlási útvonalakkal rendelkeznek, és nagy üzemi nyomásnak vannak kitéve. Következésképpen a nyomásállóság (hidraulikus szilárdság) és a szivárgásmentesség (gáztömör tömítés) kulcsfontosságú minőségi mutatók. A szigorú tesztelés garantálja a termék minősítését, a rendszer biztonságát és a hosszú távú működési megbízhatóságot.

Nyomásállóság (hidrosztatikus szilárdság) vizsgálata: szabványok és végrehajtás

A hidrosztatikai vizsgálat vagy hidraulikus szilárdsági vizsgálat az öntvény szerkezeti épségét nagy folyadéknyomás mellett igazolja. Biztosítja, hogy az alkatrész ne menjen át plasztikus deformáción vagy szakadáson maximális igénybevétel mellett.

Kulcsnyomás-paraméterek meghatározása

A hidraulikus öntvények vizsgálati nyomása következetesen sokkal magasabbra van állítva, mint az alkatrész névleges nyomása (tervezési munkanyomás), az ipari szabványok és a specifikus termékspecifikációk szerint.

• Szabványos szorzó: Az általános iparági gyakorlat azt diktálja, hogy a próbanyomásnak a névleges nyomás 1,5-szeresének kell lennie. Például egy 25 MPa névleges nyomásra tervezett szeleptestnek ki kell bírnia legalább 37,5 MPa próbanyomást.

• Tesztközeg: Általában folyékony közegeket, például tiszta vizet, hidraulikaolajat vagy emulziót használnak. A folyadékokat előnyben részesítik összenyomhatatlanságuk miatt, ami minimálisra csökkenti az energiafelszabadulást és növeli a biztonságot öntés meghibásodása esetén.

• Tartási idő: A próbanyomást meghatározott ideig fenn kell tartani, általában 3-10 percig, az öntvény falvastagságától, méretétől és az irányadó szabványtól függően. A nagy vagy kritikus alkatrészeknél hosszabb tartási időre van szükség.

Tesztelési eljárás és elfogadási kritériumok

A tesztelési eljárás pontos ellenőrzést és alapos megfigyelést igényel a megbízható eredmények érdekében.

• Nyomáskezelési folyamat: A nyomást lassan és egyenletesen kell növelni a vizsgálati szintig. A téves diagnózis vagy károsodás elkerülése érdekében kerülni kell a gyors nyomáscsúcsokat. A növekedés ütemét le kell lassítani, ha a célnyomás 90%-át eléri.

• Szemrevételezés: A tartási idő alatt a kezelőnek részletes szemrevételezéssel kell megvizsgálnia az összes külső felületet, hegesztést (ha van) és illesztési területet.

• Elfogadási feltételek: A casting akkor tekinthető megfelelőnek, ha:

  1. Az öntvénytesten nincsenek látható szivárgás jelei (pl. csepegés vagy permetezés).

  2. Az öntvényszerkezet nem mutat megfigyelhető deformációt vagy szakadást.

  3. A nyomásmérő leolvasott értéke a szükséges tartási idő alatt stabil marad, jelentős csökkenés nélkül.

Szivárgásmentesség (légtömörség) vizsgálata: Módszerek és követelmények

A tömítettségi vizsgálat felméri az öntvényanyag sűrűségét és integritását, olyan mikrohibákra összpontosítva, mint a mikrozsugorodás, finom porozitás vagy apró repedések, amelyek folyadékszivárgáshoz vezethetnek. Mivel a gázmolekulák lényegesen kisebbek, mint a folyékony molekulák, a gáz kiváló behatolást biztosít, így a légtömörség vizsgálata rendkívül érzékeny a mikroszkopikus hibákra.

Közeg és nyomás beállítások

A tömítettség vizsgálatára szolgáló közeg általában száraz, tiszta gáz, például sűrített levegő vagy nitrogén.

• Tesztnyomás: A légtömörségi próbanyomás általában a névleges nyomás 60-100-a között van, vagy a termékszabványban meghatározottak szerint. Ez általában alacsonyabb, mint a hidrosztatikus próbanyomás. Egyes szabványok minimum 0,2 MPa nyomást írnak elő.

• Kritikusság: A hidraulikus szeleptestek vezérlőkamráinál és belső járatainál a légtömörség a legfontosabb. Biztosítja a hatékony folyadékszabályozást és megakadályozza a káros "belső szivárgást" a rendszeren belül.

Kulcsfelismerési módszerek

A hidraulikus öntvények légtömörségének ellenőrzésére számos nagy érzékenységű módszert alkalmaznak:

1. Vízmerítési teszt:

   • Az öntvényt belső nyomás alá helyezzük a tesztgázzal.

   • A teljes alkatrész vagy az ellenőrzött terület egy víztartályba merül. A legmagasabb pontnak meghatározott távolságra kell lennie a víz felszínétől.

   • Elfogadási szabvány: Megfelelő merítési idő után a felületen folyamatos, egyenletes buborékáramokat figyelnek meg. A tartós bugyborékolás szivárgási utat jelez, ami elutasításhoz vezet.

2. Folyékony alkalmazási teszt (szappanbuborék teszt):

   • Az öntvény belső nyomás alatt van.

   • Speciális érzékelő folyadékot (például szappanoldatot vagy habosítószert) visznek fel a kritikus felületekre, például az illeszkedő felületekre, menetes csatlakozásokra vagy falvastagság-átmenetekre.

   • Elfogadási szabvány: Szivárgás esetén a kiáramló gáz folyamatosan növekvő buborékot képez a felületen. A szemrevételezés általában legalább 1 percig tart.

3. Nyomáscsökkentő teszt (Nyomáskülönbség-módszer):

   • Ez a módszer nagy pontosságú érzékelőket használ a nyomásesés nyomon követésére a lezárt, túlnyomásos öntvényen belül egy meghatározott tartási idő (például 3 perc) alatt.

   • Előny: Ez a módszer nagymértékben automatizált, és mennyiségi mérést biztosít a szivárgási sebességről, így alkalmas nagy mennyiségű gyártásra.

   • Átvételi szabvány: A tényleges nyomásesésnek kisebbnek kell lennie, mint a termékszabványban meghatározott vagy a szállító és a vevő által elfogadott maximális nyomásesés.

4. Hélium tömegspektrometriás szivárgásérzékelés:

   • Ez a legérzékenyebb módszer, amely rendkívül apró szivárgások (mikroszivárgások) észlelésére képes.

   • A héliumot nyomjelző gázként használják az öntvény nyomás alá helyezésére. Ezután egy tömegspektrométer érzékeli a környező vákuumkamrába vagy a szippantási területbe kiszivárgó hélium koncentrációját.

   • Ez a módszer az űrrepüléshez vagy más, kritikus fontosságú hidraulikus öntvényekhez van fenntartva, ahol szivárgásmentes tolerancia szükséges.

A professzionális vizsgálati eljárások szigorú követelményei

Minden professzionális vizsgálatnak, legyen szó hidrosztatikai szilárdságról vagy légtömörségről, szigorú biztonsági és pontossági előírásokat kell betartani.

• Berendezés kalibrálása: Minden nyomásmérőt, érzékelőt és nyomástartó berendezést (szivattyúk/kompresszorok) szakszerűen kell kalibrálni. A mérési pontosságnak meg kell felelnie az előírt szabványoknak, a tartomány általában a próbanyomás 1,5-3,0-szerese.

• Biztonsági protokollok: A tesztelés során szigorúan tilos a menetes csatlakozások meghúzása vagy külső erő alkalmazása a nyomás alatt álló alkatrészekre. A nyomásmentesítést lassan kell elvégezni, és nem szabad szétszedni a nyomás alatt álló részeket, amíg a nyomásmérő nullára nem tér vissza.

• Nyomon követhetőség: Kötelező egy átfogó vizsgálati jelentés, amely részletezi a próbanyomást, a használt közeget, a tartási időt, a környezeti hőmérsékletet, a kezelő azonosítását és a végeredményt. Minden adatnak könnyen nyomon követhetőnek kell lennie.