A présöntés egy fémöntési eljárás, amelynek során az olvadt fémet nagy nyomással egy acélformába fecskendezik. Általában alumínium-, magnézium- és cinkötvözetekhez használják precíziós alkatrészekben. In pneumatikus mechanikus öntvények , a présöntést széles körben alkalmazzák nagy méretpontossága és gyártási hatékonysága miatt.
Nagy pontosság és méretstabilitás: A présöntvény alkatrészek sima felülettel és szűk tűréssel rendelkeznek, jellemzően ±0,05–0,1 mm között. A nagy méretpontosság megbízható tömítőfelületeket és egyenletes légáramlási csatornákat biztosít pneumatikus rendszerekben.
Kiváló felületi minőség: Az öntött felületek simaak, és gyakran minimális utófeldolgozást igényelnek, csökkentve a megmunkálási költségeket és megkönnyítve a közvetlen összeszerelést.
Magas gyártási hatékonyság: A présformák több tízezer cikluson keresztül ismételten használhatók, így ideálisak pneumatikus alkatrészek nagyüzemi gyártásához.
Komplex geometriai képességek: A présöntvény vékony falakat, bonyolult üregeket és kis kiemelkedéseket tesz lehetővé, megfelelve a belső légcsatorna kialakításának követelményeinek.
Magas anyagfelhasználás: Szinte az összes olvadt fém kitölti a formát, minimalizálva a hulladékot és csökkentve az anyagköltségeket.
Magas öntőforma költség: A présöntőformák nagy szilárdságú acélból készülnek, ami jelentős előzetes befektetést eredményez, így kevésbé alkalmas kis mennyiségű gyártásra.
Vastagsági korlátok: A présöntvény ideális vékony falú alkatrészekhez; vastag szakaszokon belső feszültségkoncentráció vagy porozitási hibák alakulhatnak ki.
Anyagkorlátozások: A magas olvadáspontú fémek és egyes speciális korrózióálló ötvözetek nem alkalmasak présöntésre.
Hőrepedések és porozitási kockázat: A gyors hűtés és a nagynyomású befecskendezés helyi termikus repedéseket vagy gázporozitást okozhat, ami szigorú folyamatszabályozást tesz szükségessé.
A homoköntés során homokformát használnak az üreg kialakításához, amelybe olvadt fémet öntenek. Lehűlés után a formát eltörik, hogy visszanyerjék az öntvényt. A homoköntés a fémek széles skálájára alkalmas, beleértve a vasat, acélt és alumíniumötvözeteket. A pneumatikus mechanikus öntvényeknél a homoköntést főként nagy, kis térfogatú vagy összetett alkatrészekhez használják.
Széles körű anyagkompatibilitás: A homoköntvény magas olvadáspontú ötvözeteket és különféle fémeket alkalmaz, rugalmasságot biztosítva az anyagválasztásban.
Alacsony öntőforma költség: A homokformák olcsók és ideálisak kis szériás gyártáshoz vagy prototípus fejlesztéshez.
Méretezési rugalmasság: Alkalmas nagy és vastag falú alkatrészekhez, csökkentve a belső feszültséget és a repedés kockázatát.
Magas tervezési szabadság: Az összetett belső csatornák és a többüreges kialakítások könnyebben megvalósíthatók a formanyitási korlátozások nélkül.
Hőállóság: A homokformák ellenállnak a magas hőmérsékletnek, csökkentve a termikus repedéseket és a hidegzárási hibákat.
Alacsonyabb méretpontosság: A tipikus tűrések ±0,3–0,5 mm, gyakran további megmunkálást igényelnek a kritikus tömítőfelületeknél.
Érdes felületkezelés: A homoköntött felületek durvák, utófeldolgozást igényelnek, ami növeli a költségeket és a gyártási időt.
Hosszabb gyártási ciklus: Hosszabb az öntőforma előkészítési és hűtési ideje, ami korlátozza a nagy mennyiségű gyártásra való alkalmasságot.
Alacsonyabb anyagfelhasználás: A homokformák minden öntés után eltörnek, ami nagyobb anyagveszteséget eredményez a présöntéshez képest.
A folyamat változékonysága: Az öntési minőséget befolyásolhatja a homok minősége, a nedvesség és az öntési sebesség, ami kisebb konzisztenciát eredményez.
A pneumatikus mechanikus öntvénytervezésben a présöntés és a homoköntés közötti választás az alkatrészmérettől, az anyagtól, a gyártási mennyiségtől és a pontossági követelményektől függ. A kisméretű, vékony falú alkatrészek, mint a hengerek és szelepek, a présöntvény előnyeit élvezik a tömítési teljesítmény és a gyártási hatékonyság érdekében. A nagy házak, a kis térfogatú alkatrészek vagy a magas olvadáspontú ötvözetek jobban megfelelnek a homoköntéshez, hogy csökkentsék a szerszámköltségeket és alkalmazkodjanak a bonyolult geometriákhoz.